Olasz módra élni, és megtanulni az életet élvezni

Egészen addig nem értettem, hogy egyesek miért vannak oda annyira Olaszországért, amíg tavaly el nem jutottam Szicíliára. Tudom, hogy a Szicíliaiak nem tartják magukat olasznak. Sőt most már azt is tudom, hogy egy – egy megye vagy provincia annyira eltérő, hogy még ha valaki beszél olaszul, akkor sem biztos, hogy megérti őket. Én több helyen jártam, azonban azt tapasztaltam, hogy sehol nem ilyen tiszta a tenger és nem mutatja meg ennyi féle azúr színét, mint itt. A tenger energiája önmagában nagyon gyógyító tud lenni.

Ez a csodás többek között ebben az országban, hogy annyira sokszínű. Engem viszont mégis az emberek közvetlensége és kedvessége nyűgözött le. Amikor tavaly ott jártam, még egy kukkot sem beszéltem. Mindenhol nagyon kedvesek és barátságosak voltak velem és nem azért, mert turista voltam. Nem lehúzni akartak anyagilag vagy valamit vártak tőlem. A tenger energiája mindenhol más.

Ugyanúgy, ahogy Mária energiája is. Sok szent létezik Olaszországban és nagyon tisztelik Máriát, Jézust. Ezek az energiák erősen jelen vannak, nem csak a templomokban. Megfigyeltem, hogy Szűz Mária energiája mennyire eltérő és más tud lenni egyes helyen, városban vagy templomban. Attól függően, hogy Mária mely aspektusát tisztelik ott.

Az ételek fantasztikusak. Bár azt a mai napig nem értem, hogy nem híznak el, amikor még este 10-kor vacsoráznak és reggelire édes péksüteményeket esznek. Azonban nem csak tészták és pizzák isteniek, hanem a különféle halételek és a tenger gyümölcsei, párolt zöldségek és isteni finom sajtok. Az olasz férfiak, legalábbis akikkel eddig találkoztam. A nőt a tenyerükön hordozzák. Tisztelik, imádják. Persze azt nem kell komolyan venni, hogy ugyanakkor az utcán megnézik a többi szép nőt is, de nem vakságot fogadtak. Attól még hűségesek maradnak. Nagyon szenvedélyes népek és ezt ki is mutatják. Ami nekem azért jó, mert én is ilyen vagyok és ettől a magyar férfiak volt, hogy megijedtek, ezzel nem tudtak mit kezdjenek. Ami fontos még az a foci.   

Amit azonban a legjobban tanulhatunk tőlük az az, ahogy az életet élik. Nem aggódnak, nem szoronganak, pedig Dél Olaszországban még mindig válság van. Észak sokkal gazdagabb. Viszont a déliek barátságosabbak, nekem oda húz a szívem. Az a kifejezés, hogy dolce vita, az az édes élet, ott valóban megtapasztalható. Az új barátomtól, amikor megkérdeztem, hogy mit szeret a legjobban csinálni, akkor azt mondta: -„Élni az életet.” Nagyon fontos számukra a család az emberi kapcsolatok. Itt nem láttam olyat, hogy a vacsoraasztalnál a telefont nyomkodták volna. Itt mindenki élvezte az isteni ételeket, ízeket és egymás társaságát. Nagyon összetartóak.

Na, ezt érdemes tőlük megtanulni. Mert hiába idegeskedünk egy adott helyzeten, attól még a helyzet nem lesz jobb. Sőt, ha az ember be van feszülve, akkor a megoldás még nehezebben jön. A tervem, hogy jövőre májusban viszek egy csoportot Toscanaba, közös szervezéssel, az olasz tanárnőmmel és a párjával, aki séf. Szeretném ezeket az utakon megmutatni Olaszországot, a kultúrát, az ízeket és ebbe belecsempészni a spiritualitiást. Valamint Assisibe, ahol szeretném Szent Ferencet és Klárát közvetíteni. Aztán még vagy Capri vagy Szardínia, vagy Puglia. Ez kiderül az év végéig.

Aki eljut ide, az beleszeret az országba, az emberekbe és persze a nyelvbe. Én miután haza jöttem elkezdtem tanulni. Imádom a dallamosságát, és hogy merik megélni és kimutatni az érzéseiket. Ha úgy érzed, hogy megtapasztalnád ezt az életérzést, akkor gyere és tarts velem vagy még idén a Szicíliai utamra vagy jövőre.

 

Namaste Zia